Mikor ma este az elhúzódott meló után kijöttem a dermesztő hidegbe, furcsa jelenségre lettem figyelmes. Meglepett, hogy örvényszerűen áramlik a járdán a porhó. Meglátván ezt elgondolkoztam azon, mikor láttam utoljára az Avatar-t. Jó kis sorozat volt, holott rajzolt, de volt benne minden, filozofikus gondolatok, tragédia, dráma, komikus jelenetek. Minden volt benne, ami nekem tetszik. Az egyik hétvégén majd megnézem újra. Mindig is úgy voltam vele, egy sorozat vagy film, a történettől lesz jó, persze, mindenkinél eljön az a pillanat, amikor legszívesebben csak nézne ki a fejéből és nézné a történetmentes robbantást. Nálam elég ritkán van ilyen. A történetek egyhangúsága, hasonlósága és unalmassága miatt kezdtem el anime-ket nézni. Sokkal kitörőbb sztori. Valahol félúton van Az utolsó léghajlító is. Nem annyira durva, de azért van fájdalmas rész is.