Sosem voltam vallásos, mégis hiszek az emberekben, hiszek abban, aki lenni akarok, és most már abban is aki vagyok. Viszont, hogy azt állítsam, mindenről egy magasabb létforma dönt, azzal csak a saját bűneimet palástolom, kibújva a felelősség alól. Nem szeretem a vallásos embereket, mert nagyon könnyen átbillennek a libikóka másik végére és olyankor mindenáron meg akarják neked magyarázni, hogy ha nem vigyázol a pokolra jutsz.

Ennek ellenére van egy számomra jelentős film, ami elég jól megfogalmazza mindazt, amit a vallásról gondolok. Íme egy idézet belőle, amivel egyetértek:

"Én nem tartom sokra a vallást. Túl sok vakbuzgó őrült lázálmát nevezték már a vallás nevében Isten akaratának. A szentséget az igaz tettekben és a védtelenek melletti bátor kiállásban találod."

Ha mégis vallást kéne alapítanom, akkor a címben is szereplő paradoxon vallásnak nevezném. Mivel nem egy feljebbvalóba fektetnénk hitünket, hanem egymásba és legfőképp önmagunkba, mert mindenki csakis saját magáért felel és csak reménykedni tud abban, hogy más is így gondolkozik vele szemben. De ne is folytassuk tovább a vallási nézeteket, mindenkinek meg van a joga ahhoz, hogy abban higgyen, amiben akar. Hogy Tibi Atya szavaival éljek:

"Mindenki abban hisz, amiben akar. Én azt hiszem iszom még egyet!"