Mindenkinek van egy álma, egy olyan álma, amiben meglátogatja azt a helyet, ahol a legszívesebben lenne. Egy tréningen azt hallottam, mindenkinek szüksége van egy "béke szigetére". Mindenkinek más, nem feltétlenül szigetről beszélünk, egy olyan hely kell, ahol utoljára békésen voltál, nyugodtan tengtél a békességben.

Egyszer, amikor a nyári hőségtől megrészegülve, inkább az éjszakába merülve tekerünk a közeli tóhoz. Gyönyörű éjszaka volt, csendes, kristálytiszta csillagos égbolttal. Talán még telihold is volt. Lehet csak az emlékeimben tűnik olyan hatalmasnak a Hold, de leírhatatlan volt, hogy a fodrozódásmentes tükörsima vízfelszínen látszódott a csillagos égbolt. Ha elegem van a mindennapokból, rám telepszik a mindennapi stressz, eszembe jutnak azok a nyugtató emlékek, melyektől egyből megbékélek a helyzetemmel. Mindenkinek kell egy hely, ahol ezt érezheti. Egy hely, ahol ha csak egy pillanatra is, de maga mögé utasíthat minden gondját baját és mosolyoghat.