Minden hősnek van gyenge pontja. Ilyen például Superman-nek a kriptonit vagy Achilles sarka. Nos minden informatikában dolgozó ember nehezen viseli el, a rendszertelen magas hang- vagy hangokat. Főleg, hogy ha az irritáló hangok voltaképp emberek szájából jön ki. 

Ma szerencsém volt találkozni 3 Pláza Cicával és mikor máskor, teljes irodai felszerelés beüzemelését végeztem egymagam. Meg kell hagyni, ott görbül a testük ahol kell, de amikor a fülsiketítő vékony hangokra elkezdtem figyelni, csak azt vettem észre, hogy majdnem minden szavuk végén egy -csi becéző képző. Aztán meg csak annyit hallottam: "200 ezer mínusz, de csak alap dolgokra költöttem, bár a telefonszámla 40 ezer". Nah ott elszakadt a cérna. Jobbnak láttam, ha tovább állok, és elvonultam egy kis irodába. Természetesen Mordor Vulkánja felüdülés lett volna ahhoz a forrósághoz képest, ami ott várt, de legalább csend volt.

Azt mondják csőstül jön a baj, ugyan csend volt, de nagyon meleg. Ugyan volt légmozgás, de a hálózat már nem. Az istenért sem tudtam helyreállítani, végül egy harmadik fél segítségét kértem. Sikerült végeznem a gyárral, de ők még akkor is picsogtak, sajnálom, nem tudok más szót mondani erre. Ha ezt 8 órában kéne elviselnem, akkor a nap végére tutira eret vágnék, pedig sosem volt EMO-s korszakom.

Amikor hazaértem, éppen vacsoráztam, amikor egy keserédes hírt kaptam, egyik barátom egy tömegkarambolba került a vadi zsír új autójával azon az útvonalon, amin 20 perccel azelőtt jártam.  Egyből átgondoltam, hogy nem is volt olyan szar ez a nap, mert egyben hazaértem és ez a legfontosabb. 

Úgy, mint kávéhoz a süti, az olvasáshoz én zenét ajánlok, íme: