Tisztelt nagyra becsült olvasó, ezen bejegyzéssel szeretnék tisztelegni azok előtt, akik gondtalan szerelemben tengetik mindennapjaikat. Milyen jó is az a nyugtató tudat, hogy nem vagyunk egyedül, van, akire feltétlenül számíthatunk és van aki otthon vár, segít és mindig érezteti veled, hogy fontos vagy számára, szüksége van rád.

Viszont ott motoszkál bennem az a DE! Mi írja elő, hogy kutya kötelességünk párt találni, és ahogy az idő telik, úgy válik kötelezővé a házasság és a gyerek, no meg a ház, stb. Miért ne lehetnénk egyedül is boldogok, miért kell nekem már-már görcsösen keresni valakit, aki mellettem van. Te is tudod, a szociális nyomás az, ami erre kényszerít. Nincs barátod, barátnőd, ajjaj, akkor valami nincs rendben veled. Nem is keresel? Ennyire nem lehetsz karrierista, majd csak azt veszed észre, hogy már senkinek sem kellesz. Sokszor megkapom ezeket, de tudjátok mit. Úgy érzem most nincs erre szükségem.

Karrierista lennék, még talán az is lehet, de igazából most egyetlen dolog hiányzik, de az nagyon: a szex. Természetes vágy, ami tudományosan bizonyított, hogy a legjobb ellenszer a stresszre. Hogy informatikai szakkifejezéssel éljek, számomra olyan, mint amikor már nagyon belassult a Windows és újraindítod a géped. Teljes Reset, ami nem csak a lelket, a testet is felfrissíti.