A szokásos napnak indult, mielőtt elindultam volna az irodába, csörgött a telefonom, valami nem működik. Semmi gond, volt már ilyen régebben is. Miután letudtam Elkezdődtek a szokásos körök, átbeszélések, ötletek, a kötelező beszélgetés az időjárásól. Tegnap volt egy feladat, amit nem szeretek megcsinálni, egyszerű feladat, de ha egy kis apróságot elrontok, hatalmas károkat okozok. Ohh igen, a szerveren kellett frissítgetnem, telepítenem, konfigolnom. Amióta itt dolgozok, volt egyszer már egy hatalmas baklövésem. Nem indult egy notebook, hát nekiestem, kiderült, baj van a partíciókkal, de ne menjünk bele a részletekbe. Lényeg a lényeg, az újrakonfigolás után sokkolva tapasztaltam, letöröltem minden adatot.Visszahozhatatlanul. Azóta betegesen vigyázok az adatokra.

Vissza kanyarodva a témához, nagy a felelősség, de vállalni kell, ez van. A nap végén még gyorsan cseréltem kijelzőt egy notebookon. Alaposan kicsomagoltam, ahogy illik. 10 perc alatt kicseréltem. Egy évvel ezelőtt, reszkető kézzel fél óra alatt alig tudtam letudni a melót. Mindegy is, éppen ellenőriztem a kijelzőt, hogy rendben van-e a cserélt alkatrész, amikor azt vettem észre, hogy a kollégám igényesen leteríti a buborékfóliát, és elkezd táncolni rajta. Mentségére szóljon, neki ez a nap a szopóroller netovábbja volt. Kicsit kiengedte a gőzt, bár mondjuk elég érdekesen. Így esett, hogy élőben láttam életemben először egy steppelő informatikust.